A Hunyadi-sorozat kiváló karakterének tekinthetjük II. Mehmedet. Milyen ember volt valójában a szultán?
Ellentmondásos személyiség volt, akiben gyerekkori rövid uralkodása és a trónról való letétele 1446-ban mély nyomot hagyott. Amikor apja, II. Murád 1451-ben meghalt és újra Mehmedé lett a trón, a tizenkilenc éves szultán készen állt, hogy megvalósítsa álmát, a bevehetetlennek hitt Konstantinápoly elfoglalását. Erős akaratú uralkodó volt, akit az ostromtól Halil pasa sem tudott eltántorítani.
Vagy én veszem be a várost, vagy az fog engem elemészteni, élve vagy halva
– közölte az ifjú szultán XI. Konstantin bizánci császárral a város ostroma előtt.
Az ostrom és az ehhez szükséges ágyúk – köztük a magyarországi Orbán mester által öntött hatalmas bronzágyú – és egyéb fegyverek, muníció, ostromgépek, a katonaság és élelmiszer gondos előkészítése, valamint Konstantinápoly elszigetelése és a Boszporusz európai partján három hónap alatt emelt erőd bizonyította, hogy az ifjú szultán értette a hadi mesterséget.
Köztudott volt róla, hogy
szívesen olvasott ókori hadjáratokról és hadvezérekről, kivált Nagy Sándorról, de érdeklődött a korabeli haditechnikai iránt is.
A végső győzelemben döntő szerepe volt a szultán hadicselének, amikor parancsára katonái hetven kisebb hajót juttattak szárazföldi úton a Boszporuszból az Aranyszarv-öbölbe, amelynek torkolatát a bizánciak az ostrom előtt kifeszített lánccal lezárták.
A hódítás megszilárdította a fiatal szultán hírnevét és legitimitását, és
drámai módon átalakította az oszmán elit politikai világképét is.
II. Mehmed kifejezésre juttatta azon igényét, hogy a római császárok örökébe kíván lépni. A felvett bizánci címek a régi török és iszlám kagán és szultán címekkel együtt II. Mehmed egyetemes uralom iránti igényét jelezték. Fontos leszögezni, hogy bármennyire tehetséges uralkodó volt, sikereiben vezíreinek és tanácsadóinak is fontos szerep jutott.